Helytörténet

2 / 3

1788-ban a községet tűzvész pusztította el, az okiratok is mind elégtek. Vályi András - külső tartalom 1799-ben így írja le Inámot: Inám – Magyar falu Hont vármegye földes Ura a Esztergomi Káptalanbéli Uraság, lakosai katolikusok, fekszik B. Gyarmattól nyugatra két órányira, Felső Nyék filiája, szőleje jó bort terem, fája mind a kétféle van, földje termékeny, legelője szoros, gabonáját B. Gyarmaton - külső tartalom, borát pedig a Bánya Városokba szokták eladni.

A község fejlődését igazolja, hogy 1828-ban 102 házat és 612 lakost számoltak össze. 1844-ben a Nagy-patakon malmot építettek, de a káptalan megparancsolta a lebontását, mivel a töltései miatt több ízben elöntötte a réteket a patak vize. A nagy események elkerülték Inámot, de a magyar szabadságharc eszméi az itteniek között is visszhangra leltek, s reményt adtak, hogy sorsuk irányítását maguk fogják a kezükbe venni.

A honvédhadsereg soraiba 6 lakos vonult be, akik a 18. Komárom-Vác zászlóaljba lettek beosztva a Komárom, Esztergom - külső tartalom, Hont és Nógrád megyékből jött honvédekkel együtt.

1848 augusztusában Inám község hivatalosan kérte, hogy becsüljék ki (utasítsák ki) a házból az egyik itteni tolvaj lakost, s távolítsák őt el a községből. Ezért ezt az esetet eljött ide szigorúan kivizsgálni maga a főszolgabíró. Ilyen esetek is meg történtek a hőstettekkel és lelkesedéssel teli hónapok alatt.

1851-ben Fényes Elek - külső tartalom ezt írja a községről Inám, magyar falu, Hont vármegyében, közel az Ipolyhoz: 660. kath. lak. és egy borral, gabonával bővelkedő határral. Dohányt is termeszt. F.u. az esztergomi káptalan Ut. p. Balassa-Gyarmat. Kuriális birtokai voltak itt a Berzeviczy, Skerlecz és Buris családnak, vagyi a község egy része nemesi birtok volt.

1865-ben a helyi jegyző, Marterstok Antal az írja, hogy a községben 118 ház van ebből 46 nemeseké, a többit jobbágyok lakják. Az ugyanebben az évben készített összeírásban viszont 53 nemesi telek szerepel, ebből 11 a Bolgár családé (a Cúria részben), a többi pedig így oszlik meg: Buris család 12, Dudás, Fonódi, Hanzér, Kollár cs. 1-1, Lénárd cs. 4, Márton és Nagy cs. 1-1, Polyák cs. 3, Rados és Ribai cs. 2-2, Skerlecz cs. 12, Szabó cs. 1.
Később a Berzeviczyek birtoka Ehrenstein Mór kezébe került, ezt a 19. sz. végén Lavatka Béla vette meg. A Skerlecz család és a Buris család kuriális birtokai a 19. sz. végén idegen kezekbe kerültek.

1893-ban a legnagyobb itteni földesúr az Esztergomi Főkáptalan volt (145 kat. hold - külső tartalomdal); 1911-ben a legnagyobb birtokrészek dr. Forog András tulajdonában voltak (940 kat. hold - külső tartalom), aki Ipolynyéken lakott.

A község egyébként is lassú fejlődését az I. világháború - külső tartalom (1914 - 1918) kitörése fékezte le, amely az egyszerű emberek számára csak szenvedést, ínséget és bánatot hozott. A háború itt is kegyetlen vámot szedett: 27 helyi lakos életét követelte.

Az 1918-as év Inám életében is komoly változást hozott: az Osztrák-Magyar Monarchia - külső tartalom széthullása után a község az újonnan keletkezett I. Csehszlovák Köztársaság része lett. Az itteni nagybirtokok egy részét is elkobozták, a földeket felparcellázták a helyi földművesek között, valamint az újonnan idetelepítettek között. Hont vármegye megszüntetése után Inámot több ízben is más-más járásba osztották be (Ipolyság, Korpona, Kékkő, Losonc, ma pedig Nagykürtös).

A lakosság élete azonban lényegében nem változott továbbra is földműveléssel és szőlőtermesztéssel foglakozott, s látástól vakulási gürcölt, hogy eltarthassa családját.
Gazdálkodók voltak itt Nagy István (1911-től 29 kat. holdon - külső tartalom) és Nagy Ferenc (1921-től 22. kat. holdon - külső tartalom), kisbirtokos Nagy Sándor (1918-tól 50 kat. holdon - külső tartalom). A község előjárója 20 évig (1919-1939) Varba Sándor volt, aki gazdálkodóként is számon tartottak. Inámban egyébként csak kisbirtokok voltak.
Kereskedők voltak itt: Vladár Béla és Matzner Ödön, lakott itt Koncz Károly asztalos, Plevo István csizmadia és Buris Imre szabó is. Inámban szép községi könyvtár volt, ez a volt a falu büszkesége.

Már abban az időben eléggé elterjedt a méhészet, ami az ismert méhész, Sőtér Kálmán itteni sokéves működésének pozitív bizonyítéka.

Az 1938. november 2-i bécsi döntés után a község újra Magyarország része lett, de a II. világháború - külső tartalom kitörése ismét lehetetlenné tette további fejlődését. A környező terület a magyar hadsereg I. hadtestének egy gyors motoros dandárja foglalta el.

1944-ben az inámi gazdakör elnöke Nagy József, a jegyző pedig Bugyi Bertalan volt.

1944 végén itt állt a front, 3 hétig folytak a harcok, melyek során sok épület kárt szenvedett. A II. világháború alatt 11 helyi lakos vesztette életét. Azonban a háború utáni évek sem hozták meg a hőn óhajtott békét és nyugalmat.

1945-ben Inámot újból Csehszlovákiához - külső tartalom csatolták, a magyar nemzetiségű lakosságot megfosztották polgárjogaitól és bezárták iskoláit. Nagyobb birtokok tulajdonosai voltak Volkovics József, Nagy Sándor és Horváth István.

1947 januárjában 5 családot deportáltak Csehországba, kényszermunkára (Pilzen környékére, de 1948 után hazatértek), 37 család pedig a Csehszlovákia és Magyarország közti lakosságcsere keretében a Magyarországra való áttelepítést jelentő fehér lapot kapott (Balatonalmádi környékére). Végül is erre itt nem került sor. 1948-ban az akciót leállították, 1948 áprilisában viszont tífusz tört ki a községben. A helyzet aztán fokozatosan rendeződött, elkezdődött azonban a falu szocializációja. Még ebben az évben a község hivatalos nevét megváltoztatták, a Dolinka szlovák nevet kapta.
Megalakultak az engedélyezett kulturális társadalmi szervezetek (SZISZ, Csehszlovák Vöröskereszt, Csemadok és mások). 1950-ben megjavították a patak hídját a felső faluvégen.

1951 februárjában egy kisebb földrengés rázta meg a községet.

1952-ben elkezdődött az útjavítás, az egyéni lakásépítés keretében fokozatosan új családi házak épültek fel, bevezették a telefont.