-
© 2012 Inám Község Önkormányzata, Minden jog fenntartva
⟵ Vissza a karácsonyi mesék oldalra
Hallottátok már a csillagokat beszélgetni egymással? Nem? Nos, nem is hallhattátok, mert a csillagok olyan távol vannak, hogy hangjuk nem hallatszik el a földre. De azért a csillagok beszélgetnek. Ezt a történetet egy vénséges vén hullócsillag mesélte el nekem, aki egy csodálatosan szép, illatos nyári estén esett le mellettem. - Egyszer régen, majd kétezer évvel ezelőtt az égbolt lakói között elterjedt a hír, hogy a földön nemsokára megszületik Jézus, a Messiás.
Az égbolt királya, a Nap így szólt alattvalóihoz:
- Fel kell készülnünk erre a nagy eseményre! Ma este gyűljetek össze és válasszátok ki magatok közül azt, akit a legméltóbbnak tartotok egy nagy feladat végrehajtására.
- Mi lenne az a nagy feladat? - kérdezték kórusban a csillagok.
- A kiválasztottnak le kell szállnia a földre, ahhoz a házhoz, ahol a Messiás fog születni. Ez
jelzi majd, hogy valami rendkívüli, soha sem látott esemény történt ott. Értitek?
Az égi lakók fénye izgatottan felparázslott ezekre a szavakra.
- Csillapodjatok, csillapodjatok! - figyelmeztette őket a Nap. - Estig gondolkodjatok, aztán ha én nyugovóra tértem, döntsetek.
A csillagok szétszéledtek, ki-ki a maga helyére, és izgatottan várták, hogy királyuk lenyugodjon s ők elkezdhessék a tanácskozást. Napnyugta után azonnal megélénkült az égbolt. A csillagok egymás felé száguldottak, s nemsokára egyetlen hatalmas tündöklő fényfoltként csillogtak a sötétben.
- Vágjunk a közepébe - tanácsolta hunyorogva egy vöröslő óriás.
- Mint tudjátok, én vagyok a világmindenség legnagyobb csillaga, így persze a legalkalmasabb is arra, hogy a Megváltó születését jelezzem.
- Hohó, nem addig van az! - kiáltott reszketeg hangon egy öreg.
- Én vagyok köztetek a legidősebb, ezért engem illet ez a megtiszteltetés!
- Téged? - kérdezte szemtelenül egy fiatal csillag. - Nézz magadra, hiszen alig van már fényed! Észre sem vennének, ha leszállnál a földre! Bezzeg énrám mindenki felfigyelne!
- Egy üstökös még nálad is feltűnőbb jelenség - jegyezte meg hetykén egy égi vándor. - Ezt a rendkívüli eseményt én tudnám a legméltóbban jelezni!
Néhány szempillantás múlva a csillagok egymásba gabalyodva, kiabálva és lökdösődve veszekedtek azon, hogy ki kapja a megbízatást. A nagy zajra előbújt rejtekéből a bölcs Hold apó is, álmosan ráncolva a homlokát.
- Miért zajongtok ilyen késő éjszaka? - kérdezte. - A csillagok egymás szavába vágva mesélték el a nagy eseményt. - Tégy igazságot, Hold apó! - kérték végezetül.
A Hold gondterhelten nézett rájuk, majd így szólt:
- Azon veszekedtek, hogy ki érdemesebb erre a megtiszteltetésre? Nos én megmondom.
Nem a legnagyobb, nem a legidősebb, nem a legfényesebb és nem is a legszebb, hanem az, aki a legszerényebb közületek.
A csillagok csodálkozva néztek egymásra. - Azt hiszem, akkor én vagyok a győztes - jegyezte meg tétován az egyikük. - Micsoda? - hördültek fel a többiek. - Ismét kitört a zűrzavar.
A csillagok egymásnak ütközve veszekedtek, sőt néhányan még össze is verekedtek azon, hogy ki a legszerényebb.
- Állj, állj! - csitította őket a Hold apó. - Tudom már, melyikkőtök méltó erre a feladatra! - az égbolt lakói mintegy varázsütésre elhallgattak.
- Forduljatok csak hátra! - folytatta Hold apó a hirtelen beállt csendben. - Nézzétek meg azt a kicsiny csillagot ott leghátul. Nem kiabál, nem veszekszik, nem bizonygatja a saját nagyságát, csak áll némán. Kezdettől fogva figyelem és az a véleményem, hogy ő a legszerényebb közöttetek.
- Ez a kis vakarcs? - háborodtak fel a csillagok. - Bármelyikünk méltóbb erre a feladatra!
- Ne féljetek, én nem pályázom a helyetekre - válaszolt bátortalanul a kis csillag. - Szeretném ugyan megkapni a megbízatást, de tudom, hogy ti méltóbbak vagytok rá.
- Na nézd a kis képmutatót! - csúfolódtak a társai.
Az újból kitörni készülő zűrzavart egy távolról érkező üstökös akadályozta meg.
- Képzeljétek - lihegte már messziről -, megszületett a földön Jézus, a Messiás!
A csillagok egy szempillantás alatt abbahagyták a veszekedést és magukról megfeledkezve, minden képzeletet felülmúló sebességgel suhantak a Föld felé. Betlehem városához közeledve halk zeneszóra lettek figyelmesek, mely egy városszéli épület felől hallatszott. A ház fölött angyalok suhogtak, ők énekeltek. A csillagok feléjük vették útjukat, s már egészen a közelükbe értek, mikor az angyalok vezetője felemelte a karját, és az égi vándorok mintha láthatatlan falba ütköztek volna, hirtelen megtorpantak. Újra és újra nekirugaszkodtak, de eredménytelenül. Tanácstalanul néztek egymásra.
Közben a szerény csillagocska a csoport elejére keveredett és csodák csodájára, átjutott a láthatatlan akadályon. A többiek döbbenten meredtek rá. A kis csillag boldogan suhant az angyalok felé, miközben fénye egyre varázslatosabbá tette az éjszakát. Nemsokára elérte a házat, megállt a tető felett és visszatekintett a társaira. Azok összezavarodva keringtek a magasban. Elkeseredésüket látva, a kis csillag boldogsága egyszeriben odalett. Nagyot sóhajtva fordult az angyalok vezetője felé.
- Szeretném, ha társaim is lejöhetnének!
- Ezt pont te kéred? - csodálkozott az angyal. - Hiszen mindnyájan ellened voltak.
- Ó, azt csak felindultságukban tették - védte őket a kis csillag. - Ok a testvéreim és szeretném, ha osztoznának az örömömben! - Az angyal meghatottan nézett rá.
- Jól van - mondta végül -, teljesítem a kívánságodat.
Intett a karjával, s egyszerre szabaddá vált az út a csillagok számára. A betlehemi istálló egy szempillantás múlva tündérpalotaként tündökölt. Még az angyalok éneke is szebben szólt ebben a ragyogásban. Hogyisne, hiszen a csillagok is velük dalolták: „Dicsőség a mennyben az Istennek!"
Eddig tart a történet. Azt mondhatnátok erre, hogy mindez nem is volt igaz. De menjetek csak ki májusban a rétre, ahol a sok virág közt megtalálhatjátok a csillagvirágot is. Ez a virág a csillagok látogatása óta nő a földön. Pontosan annyi nyílik belőlük, ahány csillag van az égen.
Ha nem hiszitek, számoljátok meg őket.
Ez a dokumentum a következő formátum(ok)ban tölthető le:
Segítség fájlok letöltéséhez és a letöltött fájlok megnyitásához.
Ossza meg ismerőseivel, hogy ők is elolvashassák vagy megnézhessék ezt az oldalt.
Inám Község Önkormányzata
211 Dolinka, 991 28 Vinica
Szlovák Köztársaság
Telefon: +421/47-4889-121
Fax: +421/47-4889-121
© 2012 Inám Község Önkormányzata, Minden jog fenntartva