-
© 2012 Inám Község Önkormányzata, Minden jog fenntartva
⟵ Vissza a karácsonyi mesék oldalra
Valamikor nagyon régen, sok-sok évvel ezelőtt esett meg az alábbi történet. Akkoriban még királyok és császárok uralkodtak a földön. Az emberek hosszú ruhákban jártak, s olyan eszközöket használtak, amelyeket ma már csak múzeumokban látni. Autó helyett lovon vagy lovas kocsin közlekedtek, persze csak a gazdagok. Az emberek többsége azonban a két lábát használta, ha el akart jutni valahová.
Nos, ebben a régmúlt időben, a júdeai Betlehem környékén élt egy pásztor, akit Tobitnak neveztek. Tobit nem tartozott a gazdag emberek közé, de egyvalamire büszke volt. Messze földön neki voltak a legszebb bárányai. Fehérek voltak, mint a hó, selymes puha szőrüket sokan megcsodálták a környékbeliek közül.
Egy napon a nyáj legszebb juha két kisbárányt hozott a világra. Tobit igen megörült a szaporulatnak, de öröme nem tartott sokáig. Néhány hét múlva kiderült, hogy a két kisbárány valahogy nem illik a többi közé. Szépen fejlődtek ugyan, nagyon kedvesek és játékosak voltak, de a szőrük, amire a gazdájuk a legnagyobb súlyt fektette, rendellenesen fejlődött.
- Gyertek csak ide! - szólította egyszer őket Tobit. - Nem is vagytok ti igazi bárányok. Ilyen csúf, szúrós szőrű állatokat életemben nem láttam! Mit tegyek veletek?
A két bárány fejét lehajtva állt Tobit előtt. Hát tehetnek ők arról, hogy ilyennek születtek?
- Na menjetek - folytatta a gazdájuk - később majd meglátom, mit tegyek. Addig is nevet adok nektek: te leszel Tüskés, te pedig Szúrós. Azt hiszem ez pont illik rátok.
A két bárány búsan ballagott vissza az anyjához. Oda akartak bújni hozzá, de az rájuk kiáltott:
- Menjetek innen! Szégyent hoztatok a fejemre! Miattatok a gazdánk engem is elhanyagol.
Eddig én voltam a kedvence, de már egy hete felém sem néz. Ne is lássalak titeket!
Tüskés és Szúrós könnyes szemmel mentek a rét szélére. - Senki sem szeret minket -, kesergett Tüskés - nézd, mindenki elhúzódik tőlünk.
- Szökjünk meg -, javasolta Szúrós - ennél rosszabb dolgunk amúgy sem lehet.
- Megszökni? - Nem gondolsz a farkasokra és a vadállatokra? Nem sokáig maradnánk életben. Itt, ha nem is szeretnek minket, legalább biztonságban vagyunk. - Utolsó szavaira egy hosszú szarvú, hatalmas kos lépett hozzájuk.
- Még hogy biztonságban vagytok! - nevetett rosszindulatúan. - Tudjátok mit hallottam a gazdánktól az imént? Azt mondta, semmi haszna belőletek, de hagyja, hogy felnőjetek, mert a húsotokat jó pénzért el tudja adni. A kos gúnyos bégetéssel továbbállt.
- Látod - hüppögte Tüskés -, semmi reményünk.
- Várjunk még néhány napot - javasolta Szúrós. - Ne vágjunk neki a vakvilágnak, gondoljuk meg, mit tudunk tenni.
Lassan leszállt az este, és Tobit összeterelte a nyájat. A juhok egymáshoz bújva melengették egymást a hűvös éjszakában. Csak Tüskés és Szúrós didergett egymagában, mert a többiek nem engedték őket maguk közé. Tobit a hideg miatt behúzódott a rét közepén álló kunyhóba. Ember és állat nemsokára álomba merült, csak a két magányos bárány nem tudott aludni.
Nagyon fáztak. Az éjszaka egyre sötétebb és hidegebb lett.
Éjféltájban hatalmas dördülés rengette meg a földet. Éles, villámhoz hasonló fény villant az éjszakában. Tobit rémülten rohant ki a kunyhóból.
- A nyájam, a nyájam! - kiáltozta.
Egyszer csak az égen fénylő alakok jelentek meg. A pásztor a földre vetette magát. A fénylő alakok énekelni kezdtek: „Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség a jó szándékú embereknek!"
- Ezek Isten angyalai - gondolta Tobit.
Az angyalok így folytatták: „Megszületett a Megváltó Betlehemben. Pólyába takarva, jászolba fektetve fekszik egy városszéli istállóban." A fény ekkor elhalványult, de nem tűnt el teljesen.
Tobit feltápászkodott a földről.
- Ilyet még nem láttam - motyogta. - Elmegyek, a saját szememmel akarok meggyőződni az igazságról.
Vette a botját, s mivel látta, hogy a nyáj már megnyugodott, elindult Betlehem felé.
Tüskés és Szúrós továbbra sem tudott elaludni.
- Te, ki lehet az a Megváltó? - kérdezte Szúrós.
- Hallottad, egy kisgyermek, aki most született.
- Nem lehet egyszerű gyermek, ha ilyen égi lények jelentették a születését. Aztán az is furcsa, hogy a gazdánk őrizetlenül hagyta a nyájat. Ilyet sohasem tett ezelőtt.
- Tudod mit, ha ennyire kíváncsi vagy, menjünk el mi is Betlehembe!
- Rendben van - egyezett bele Szúrós. - Akár rögtön indulhatunk.
A két bárány Tobit nyomába eredt. Hamarosan utolérték, de vigyáztak, nehogy felfedezze őket. Hosszú időn át haladtak így néma csendben, mikor a város határában néhány ember tűnt fel. Ők is pásztorok voltak.
- Üdv neked, Tobit -, kiáltották már messziről. - Hová mész ilyen későn?
- Ide a városba.
- Ezek szerint te is hallottad az angyalok szavát? Akkor menjünk együtt! - A kis csapat folytatta az útját.
- Mondd csak, Tobit - kérdezte az egyik pásztor - viszel valami ajándékot a Megváltónak?
- Ajándékot? Miért?
- Miért, miért... Hallottad az angyaloktól, hogy a Gyermek egy istállóban fekszik. Ebből gondolhatod, hogy szülei nem lehetnek gazdagok. Biztos szükségük van segítségre.
- Látod erre nem gondoltam - vakarta meg a fejét Tobit.
- Nem baj - nyugtatta meg a pásztor - mi viszünk helyetted is. Sajtot, vajat, húst... Észre sem vették, hogy beszélgetés közben megérkeztek az angyalok által jelzett istállóhoz.
Rövid tanakodás után óvatosan benyitottak. Odabent szegényes kép tárult a szemük elé. Egy férfi és egy nő tartózkodott az istállóban, s a jászolban ott feküdt a Megváltó.
- Ne ijedjetek meg - nyugtatta meg a bent lévőket a pásztorok vezetője. - A környéken őriztük nyájunkat, mikor angyalok jelentek meg előttünk. Azt adták hírül, hogy megszületett a Megváltó, ezért eljöttünk, hogy hódoljunk előtte.
- Isten hozott benneteket - válaszolt a férfi. - József vagyok Názáretből, ő pedig a feleségem, Mária.
- És a Gyermeknek mi a neve?
- Jézus.
- Szép név - bólintott a pásztor.
- Ajándékot is hoztunk nektek - lépett elő egy szakállas öreg. - Fogadjátok szeretettel.
A pásztorok a jászol elé helyezték, amit hoztak. Akkor érkezett az istállóhoz a két szúrós szőrű bárány.
- Nézd csak -, suttogott Tüskés - ajándékot adnak a Megváltónak.
- Ó, bárcsak mi is adhatnánk valamit! - sóhajtott Szúrós. - Olyan öröm fogott el, amikor megpillantottam Őt.
- Téged is?
- Figyeld csak! Hiszen didereg! Egészen kék a szája a hidegtől.
- Látod, Szúrós, ha olyan szép lenne a szőrünk, mint az anyánknak, akkor megmelegíthetnénk Őt.
A Gyermek ekkor az ajtó felé pillantott.
- Minket néz - suttogta dobogó szívvel Tüskés.
- Látom. Olyan, mintha hívna bennünket! Te is érzed?
- Igen. Nem tudok ellenállni, érzem, hogy a jászolhoz kell mennem! A két bárány bátortalanul elindult a kis Jézus felé.
- Hé, kiáltott Tobit - Tüskés, Szúrós, mit kerestek ti itt?! Azonnal menjetek onnét, még a végén megsértitek a durva szőrötökkel a Megváltót!
A Gyermek ekkor Tobitra nézett. A pásztor ettől a tekintettől szinte megbénult. Mozdulni is alig tudott. A két bárány így akadálytalanul ért a jászolhoz.
- Most mi legyen? - kérdezte Szúrós.
- Menjünk, hiszen hív a szemével!
- De fel fogjuk sérteni a bőrét.
- Ne félj, látod, hogy hív!
Tüskés és Szúrós vigyázva, nagyon óvatosan a kis Jézushoz simult. Abban a pillanatban, ahogy hozzáértek, csoda történt! Mindkettőjük szőre egy szempillantás alatt gyönyörű, hófehér gyapjúvá változott. Ilyen szép hosszú, selymes bundát még senki sem látott. A pásztorok álmélkodva tódultak a jászol elé és hitetlenkedve simogatták őket. Azok boldogan bújtak a Gyermek mellé, hogy bundájukkal melengessék Őt.
- Az én bárányaim - nézett körül büszkén Tobit.
Hirtelen gondolt egyet és Józsefhez fordult:
- Nektek adom őket! Legyen mindkettő a tiétek!
A hirtelen beállt csendben sarkon fordult és elindult vissza a nyájához. Ügy érezte, soha ilyen boldog nem volt még.
Ez a dokumentum a következő formátum(ok)ban tölthető le:
Segítség fájlok letöltéséhez és a letöltött fájlok megnyitásához.
Ossza meg ismerőseivel, hogy ők is elolvashassák vagy megnézhessék ezt az oldalt.
Inám Község Önkormányzata
211 Dolinka, 991 28 Vinica
Szlovák Köztársaság
Telefon: +421/47-4889-121
Fax: +421/47-4889-121
© 2012 Inám Község Önkormányzata, Minden jog fenntartva